A gonosz
Mi a gonoszság? Ha nagyon egyszerűen szeretném megfogalmazni, azt mondanám, ártó szándék. Ezt viszont tovább kell boncolgatnom. Miért szándékozna valaki ártani? Ha azt mondom, gonoszságból, elég rövidre zártam a kört. Mondjuk inkább azt, hogy azért akar ártani valaki, mert fájdalmat akar okozni. Miért akarna valaki is fájdalmat okozni? Ennek vélhetően több felszínes oka is lehet. Kissé kényszerű kijelentés, de talán nem áll messze az igazságtól, ha azt mondom, azért akar valaki ártani másnak, mert ő maga is sérelmeket szenvedett el. Ezeket a sérelmeket nem tudta máshogy feldolgozni, csak úgy, ha árt másnak. Tudom, sokkal összetettebb a folyamat, de most elégedjünk meg ennyivel.
Ha tudjuk, hogy miért akar ártani, a következő kérdés, hogyan tud ártani? Egyszerű, fájdalmat okoz. A fájdalom lehet testi, vagy lelki. Testi fájdalmat okozni könnyű, nem is érdemel több szót.
A lelki fájdalom azonban sokkal összetettebb. Mi is a lelki fájdalom?
Szomorúság, harag, düh, csalódás, féltékenység, irigység, gyűlölet, a nem szeretettség érzése mind lelki fájdalom. De honnan erednek ezek a fájdalmak?
Az ember törékeny jószágként születik a földre. Hosszú évekig képtelen gondoskodni magáról, sőt, sokan soha nem képesek erre. A csecsemő fejét kezdetben fogni kell, nehogy fejének tehetetlensége miatt kitörje saját nyakát. Az ember bőre puha, csontjai törékenyek, életfontosságú szerveit csak vékony szövetek védik. Szinte minden porcikája érez fájdalmat, hiszen egy ilyen törékeny testnél létfontosságú, hogy az agy mihamarabb jelzést kapjon a veszélyről. Ha elveszíti valamelyik szervét, az nem nő vissza. Ha kórokozók támadják meg, a legtöbbször halál a végeredmény. Egy ilyen testen fájdalmat okozni nem nagy kunszt.
Nézzünk bele az ember belsejébe is! Az egész testet az agy vezérli. Az agyból a gerincvelőn át idegpályák futnak végig a testben. Az idegi vezérlésen túl van hormonális irányítás is, mely szintén az agy hatásköre. Az idegi jelzések érzések, míg a hormonálisak érzelmek. Átfedések vannak, hiszen egy érzelem válthat ki fájdalmat, ahogy egy érzés is válthat ki valamilyen érzelmet.
Röviden összefoglalva az emberi test és elme a gonoszságok játszótere.
Igen ám, de vannak fakírok, akik szöges ágyon fekszenek. Keleti szerzetesek, akik bőrén nem ejt sebet a kard. Vannak, akik simán keresztülszúrnak egy tűt a saját nyelvükön, nem érezve fájdalmat.
Vannak, akik képesek meggyógyítani önmagukat. Megszakadt idegpályákat helyreállítani, elsorvadt izmokat újra életerőssé tenni. Az öngyógyításra nagyon sokan képesek. Azok is, akik valamilyen gyógyító közreműködésével értek el eredményeket. (a Használd az eszed írásomban erről a témáról bővebben is beszélek)
Aztán ott vannak a szent lelkületű emberek. Őket nem éri el egyetlen negatív érzelem sem. Nem szomorkodnak, sőt inkább derűsek, nincs bennük harag, vagy düh, féltékenység. Sőt, tovább megyek, a kisgyerekek híján vannak az összetett érzelmeknek. Gondoljunk bele! Egy csecsemő akár éhes, akár fájdalmat érez, akár csak egyedül van, sír. A csuda se tudja miért, de egy csecsemő automatikusan tudja, mit kell csinálnia, hogy felhívja magára a figyelmet. Pedig kötve hiszem, hogy tudná, a sírását aggódó szülők figyelik, akik majd összetörik magukat, hogy segítségére siessenek. Később már tudatos lesz mindez, de az elején ez egy csodálatos túlélő ösztön. Az idők során a szülők aztán megtanítják a gyereket az érzelmekre. A szeretet már feltételekhez kötött lesz, megjelenik a harag, a dac, a féltékenység, irigység, és a többi. Aztán felnövünk, és olyanokká válunk, amilyenné a környezetünk nevelt minket.
Szóval, az ember alapvetően gyenge, sérülékeny, könnyen befolyásolható, mégis vannak egyedek, akik erősek, sérthetetlenek és nincs rajtuk támadásra alkalmas felület. Ezekre az emberekre nem tud hatni semmilyen gonoszság. Kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy az ő világukban a gonosz nem létezik.
Ha a fenti emberek képesek ezekre a csodás dolgokra, vajon minden ember képes rá? Ha nem lenne gonoszság, vajon lenne késztető erő, hogy mindezt a tudást felszínre hozzuk magukban?
Lehet azt mondani, hogy aki képes testét és lelkét is megvédeni a „negatív” eseményektől az erős? Akkor, aki erre még nem képes, nevezhető gyengének?
Ha igen, akkor a gonosz definíciója kezd kikristályosodni előttünk. A gonosz nem más, mint a gyengeség indikátora. Ugyanolyan eszköz, mint például a testi fájdalom. A testi fájdalom egy jelzés az agynak, hogy valami nem oké. A gonoszság ugyanilyen. Jelzés annak, aki elköveti és annak is, aki elszenvedi. Ahogy a sötétség a fény hiánya, a gonoszság a teljesség hiánya? Ha tegyük fel, minden ember teljessé válna, a gonosz megszűnne létezni? Kénytelen lenne, hiszen csak egy indikátor. Ha nincs mit jeleznie, akkor eltűnik.
