Elme-rengés

A földi élet

Igyekeztem lecsillapodni, és értékelni tapasztalataimat. Tudtam, hogy furcsa utazásunk számtalan megértést tartogat és idő kell ahhoz, hogy mindent feldolgozzak.

Nagyjából a következők kristályosodtak ki bennem: Az élet mindenütt jelen van. Nem mérhető, nem lehet gépekkel jelezni jelenlétét, hiszen maguk a gépek is az életből vannak. Képzeljünk el egy masszát, mely betölt egy végtelen teret! (már a példában is korlátozom magam, hiszen a valóságban a tér is az életből származik.)A massza képes változtatni a sűrűségét. Egy bizonyos sűrűségben a massza egy része, bár nem válik külön az egésztől, tulajdonságokat ölt magára. Ebben a kis részben megjelenik a tudat. A tudat először önmagát fedezi fel. Vagyok, gondolja. Ebben a pillanatban az élet és a tudat összeforr. Kialakul a Vagyok. A Vagyok nem engedi többé, hogy a massza benne változzon, hiszen azzal a Vagyok megszűnne. Amint a Vagyok észrevesz más Vagyok-ot is, már én-ről beszélhetünk. Az ének már túl azon, hogy megismerik saját magukat képesek egymás megismerésére is. Az ének között a legerősebb kapcsolat az élet, hiszen mind ugyanabból a masszából erednek. Ez a kapcsolat maga a szeretet. Földi nyelven talán úgy írható le, hogy amit veled teszek, azt magammal teszem. A szeretet egy kapcsolat leírása, nem egy érzés. Azt jelenti, mi egyek vagyunk, de az egyben mind egyéniségek vagyunk.

• A földi élet anyagi természetű. – folytatta a lény – Ráadásul két nagyon fontos jellemzője is van ennek a világnak. Az egyik a végesség, a másik az örök változás.

Mit is jelent az anyagi természet? Ismét egy kép, melyet megpróbálok szavakba önteni. Az élet egy bizonyos sűrűségben létre hozza az energiát. (Nem vagyok fizikus, sőt mindig is gyenge voltam fizikából) Az energia csakúgy, mint az élet képes sűrűbbé válni, és létrehozni az anyagot. Ez az anyag még szinte nem is érzékelhető, manapság kezdik felfedezni a tudósok meglétét. Az anyag „részecskéi” egy meghatározott elv alapján összerendeződhetnek. Kialakulnak az atomi részecskék, atomok, molekulák. Kialakul a kézzel fogható anyag, a tárgyak, a sejtek, melyek szintén szerveződni képesek, míg végül szervezetet alkothatnak, mely lehet egy fa, egy hörcsög, vagy éppen egy ember.

• Az emberi élet véges. Megfigyeléseitek alapján a születéstől a halálig tart. Nem csak az ember, hanem minden élőlény a földön születik és hal. A rendszer önfenntartó, az új egyedeket a már meglévők teremtik. Az egész egy körforgás, az energia anyaggá válik, az anyag élővé, majd ismét anyaggá, végül energiává, amiből újra anyag lehet. Véges folyamatok végtelen sorozata. Ez egy fantasztikus ellentét, melyet ti emberek tudattalanul is minden nap megéltek. Minden tudattal rendelkező élőlény az anyagi tulajdonságával azonosítja magát. A bennetek megbúvó én azonban tudja, hogy az élet örökre összeforr vele.

De akkor örök életűek vagytok, vagy halandók?

• Azt akarod mondani, hogy létezik egy mennyország, ahová a lelkünk költözik testünk halála után?
• Ha valaki az anyagban él anyagban is gondolkozik. Mennyországról beszélsz, ami egy hely a lelkeiteknek, ahol majd csodás életetek lesz együtt a teremtőtökkel, miután meghaltok. Egyszer egy árvaházban élő kislánnyal találkoztam. Az ő álma az volt, hogy találkozhasson a szüleivel. Úgy hitte, ha rátalál az anyukájára, minden problémája megoldódik, és onnantól csodás életet él majd.
• Értem, mire gondolsz.
• Az anyagban benne rejlik a megismerés lehetősége. Az ember talán legnagyobb vágya, hogy megismerje környezetét. Sokkal jobban érdekel titeket a külső világ, mint a belső. Talán nem véletlenül van ez így. A megismerés vágyával együtt jár az értelem keresése is. Miért lett ez így, miből lett? Mi lesz, ha…? Folyton kérdeztek, folyton vizsgáltok, elemeztek, értékeltek. Már újszülött korotoktól kezdve a hogyanok, a miértek, és a mik érdekelnek titeket. Ha azon töröd a fejed, vajon mi céllal születtél, talán jó ötlet figyelni az alapprogramodat. Talán az megmutatja a célt, melyet testbe zárt léted szolgál.
• Azt mondod, a földi élet célja az anyagi világ megismerése?
• Én azt mondom, ha létrejött egy világ az életből, az mindenképp megérdemli, hogy megismerjük az ő teljességében.
• De egyetlen ember egyetlen élet alatt nem lehet képes az egész világot megismerni.
• Ahogy látom nem csak egyetlen ember él a földön. Az anyagi világ egy része az életnek. Az élet azonban bármivé formálódhat, illetve formálható. Az életnek számtalan olyan formája van, melyet ti el sem tudtok képzelni.
• Segíts ezt megérteni! Anyu és apu egy szerelmes éjszakán összeütköztettek egy hímivar sejtet egy petesejttel. A két sejt eggyé olvadt, szaporodni kezdett, és szépen lassan létrejött az én testem. Ebbe bekerült valahogy a tudatom, az énem. A testem és a tudatom az idők során fejlődni kezdett, gyűjtötte a számtalan információt, ezzel formálva külső és belső tulajdonságaimat. Egyszer majd meghalok, pontosabban a testem hal meg. Én azonban tovább élek test, anyag nélküli tudatként. Hova kerülök, mi lesz velem ezután, és egyáltalán hogy a csudába kerültem én ebbe a testbe?
• Mutatok valamit!

A mutatott kép alapján a következő hasonlat született meg bennem, mellyel igyekeztem megérteni a látottakat. Az emberi test üres ház. Egy kiforrott metódus szerint épülő forma. Az emberi test irányító központja az agy. Az agy egy jól megtervezett számítógép, mely a ház minden funkcióját képes irányítani. A programot a teremtője írta hozzá. A házba kedve szerint beköltözhet egy új lakó. A lakó tölti meg élettel a házat. A beköltözés pillanatában a ház és a lakó eggyé válik. A lakó képes átvenni az irányítás a ház egyes funkciói felett, de a számítógép mindig jelezni fog az optimálistól eltérő beállítások során. A lakó ügyessége, tapasztalata dönti el, milyen mértékben képes a házat, pontosabban a számítógépet irányítani. A lakó mindig az „erősebb”, de a ház számítógépének szoftvere oly ügyesen van „megírva”, hogy a lakónak nincs könnyű dolga, ha át akarja venni a teljes irányítást. Összefoglalva a testünk a házunk, az agyunk a vezérlőnk. Ha nincs benne lakó, az agy működtetni képes a testet, de abban nem jelenik meg soha az értelem. A lélek (nevezzük így az ént) beköltözik a ház egyik szobájába. Amilyen alaposan képes felfedezni a házat, olyan hatékonyan is képes irányítani azt.

• A test miért pusztul el? Miért nem lehet örök? – kérdeztem – Nem értem, miért kell halandónak lennie a földi életnek.
• A halandóság része az alapprogramnak. Ha a földi élet nem lenne halandó, az gátolná a teljes megismerést, továbbá örökre a testbe „zárna” téged. A földi élet úgy lett megtervezve, hogy abban legyen születés, fejlődés, majd bomlás, végül pusztulás. De ez csak a felszín. Hiszen a halál nem az anyag halála. A halál pusztán az anyag átalakulása, átszerveződése. Az anyag mindaddig anyag lesz, míg nem változik vissza életté. Ez az anyag, pontosabban az anyag tervezőjének döntése.
• Ha összerakom mindazt, amit mondtál, nekem az jön le, hogy a földi élet végessége pusztán egy döntés. Ráadásul egy olyan döntés, melyet én kellő technikával meg tudok változtatni. Tehát, ha akarom, örökké élhetek ebben a testben? Sőt akár megfordíthatom, megállíthatom az öregedés folyamatát? Hogyan?
• Bármire képes vagy, hogy hogyan, az rád van bízva. Ha kész leszel meghozni a döntésedet, nem csak a felszínen, hanem éned legmélyén is, megtalálod a módját, hogy valóra váltsd azt.
• Minden testbe egy új én költözik? Hova mennek azok az ének, akiknek a teste meghalt?
• Ez a lélek döntése. Ha a lélek úgy dönt, hogy ismét meg kívánja tapasztalni a földi életet, elfoglalhat egy újabb testet. Ennek azonban ára van. A léleknek ugyanis ehhez fel kell adnia mindent, ami őt önmagává tette.
• Olyan ez, mint egy teljes memóriatörlés?
• Mi lesz azokkal a lelkekkel, akik nem kívánnak visszatérni?
• Ahogy mondtam az élet számtalan formában jelen van. A lélek bármikor felfedezhet új formákat, világokat, dimenziókat.
• Te is egy ilyen lélek vagy? Használod az anyagot, gondolom át is kellett élned ahhoz, hogy később bánni tudj vele. Te is voltál már emberi testben?
• Én sok mindent tudok az anyagról, de neked sokkal több tapasztalatod van vele kapcsolatban. Ahhoz, hogy olyan mélységben éljem meg az anyagot, mint te valóban anyagivá kellene válnom.
• Álljunk meg egy kicsit! Én attól vagyok én, amit a földi életem során tapasztaltam, hiszen, mikor úgy döntöttem, emberként kívánok élni, minden korábbi tulajdonságom törlésre került. Tehát az is lehet, hogy egy régi lélek vagyok, de mégis, most újként, új tulajdonságokat vettem fel. Vajon meghalt a régi énem? Azt mondtad az én sosem halhat meg. Hogyan tudom akkor mégis törölni mindazt, ami én vagyok?
• Azt mondtuk, az élet sűrűsödhet vagyok-ba, mely vagyok halhatatlan. Az én a tulajdonságoktól lesz az, ami, mely tulajdonságok pedig másik énekkel való összehasonlítás eredménye.
• Ez azt jelenti, hogy egy lélek, mely alapjában halhatatlan képes tulajdonság nélkülivé válni, ergo meghalni? És a földi élet, mint amolyan törlési, újrakezdési pont ad ehhez segítséget?

Ezek szerint a földi élet egy út első pontja, amely után fejlettebb formákat tapasztalhat meg a lélek?

• Ebben az értelemben nevezhetjük kezdőpontnak, de nem a földi élet az egyetlen ilyen pont. A földi lét lehetőséget ad egy léleknek, hogy vagyok szintre „vetkőzve” „új életet kezdhessen”.
• Számos elmélet van a földön, mely kb azt mondja, amiről mi is beszélgetünk. Azt mondják, létezik sors, vagy karma, és a lélek visszatér a földre, hogy beteljesítse azt. Azt mondják, ha valakinek tartozunk egy életben, akkor azt egy másikban kell megadnunk. Csak akkor lelhet lelkünk nyugalmat, akkor juthatunk tovább, ha beteljesítettük karmánkat.
• A lélek, mikor helyet foglal egy testben, leírja, mi mindent szeretne megtapasztalni. Ez a leírás bekerül az agy programjába. A program vágyként, és egyéb motiváló érzésként jelen lesz mindig az ember életében. Ezt a programot figyelembe veheted, vagy figyelmen kívül is hagyhatod. A halál után a lélek kiszabadul, de a földi érzések rezgései benne lesznek. Ahogyan te is tudtad utazásunk során, hogy léteznek érzések, de nem tudtad ahhoz a világhoz kötni. Ha a lélek visszavágyik a földre, vagy éppen le kívánja róni tartozását, melyet szerinte élete során halmozott fel, újra elfoglalhat egy testet. Ez mind a lélek döntése.
• Csilliárd kérdést vet fel mindez. A lélek kiszabadul a testből, én tudata megmarad. Emlékszik mindenre a földi életéből. Eldönti, hogy újra fog születni, mert teszem azt, tartozása van. Beírja az agyba, hogy Julikát meg kell találnom, és adnom kell neki egy kiflit. De amikor elfoglalja a testet, azt mondtad mindent elfelejt. Akkor honnan tudja, hogy mit akar?
• A folyamat ennél összetettebb. A lélek képes megírni ezt a programot, amit később az agyba táplál, de valóban törlődni fog személyisége. A vágyain keresztül érezni fogja, hogy mi a dolga, de azt nem tudja, miért.
• Vannak emberek, akik emlékeznek előző életükre. Ez hiba a rendszerben? Vagy mégis lehet emlékeket áthozni?
• A lélek élete során szerzett tapasztalatok nem vesznek el. Az élet tárolja az összes információt. Ez az információ elérhető minden élő számára. Innen tudja az anyag, hogyan formálódjon, innen tudják a sejtek, hogyan fejlődjenek, hogyan alkossanak mondjuk szövetet. Az életbe táplálódik és ott őrződik a létezés minden tapasztalata, tudása.
• Ezt nevezzük mi kollektív tudatalattinak. Tehát innen juthat el információ egy emberhez egy korábbi élet tapasztalatairól, melyet sajátjának érez?
• Sokszor éreztem életemben, hogy dolgok sorsszerűen történtek. Úgy éreztem, ez meg volt írva. Hogyan lehet ez, ha azt mondod, nem létezik ilyen előre megírt sors?

folyt. köv.