- Kicsit messzebbről indulok a válaszommal. Az egyszerűség kedvéért képzeljük el, hogy ez a papírlap szimbolizálja a két dimenziót. Rajzolunk rá egy kört és egy négyzetet. Te, mint háromdimenziós lény érzékeled ezeket a formákat. Most képzeld el, hogy te egy kis pont vagy. Ha ilyen pontként beleteszlek a kétdimenziós világba a kört és a négyzetet ugyanolyan szakaszoknak látod csak. Csakúgy, mint ahogy ezt a papírlapot, ha az élére fordítod. Nem értheted kétdimenziós lényként, mit is jelentenek a kétdimenziós tárgyak, hiszen te csak egy dimenziót vagy képes érzékelni a kétdimenziós világodban. Ha valóban egy pont lennél, aminek ugye semmilyen kiterjedése sincs és egy egydimenziós világba tennélek, ami egy egyenes, te nem lennél képes megérteni az egyenes fogalmát, hiszen te csak pontot érzékelnél belőle. Ha ezt a logikát folytatjuk és a megfigyeléseidre is támaszkodunk, háromdimenziós lényként valójában csak két dimenzióban látsz. Bár a két szem lehetővé teszi, hogy felfogd a harmadik dimenziót bizonyos szinten, valójában sosem láthatod a háromdimenziós tárgyakat. Ehhez ugyanis négydimenziós lénynek kellene lenned.
- Hmmm, a Biblia azt írja, Isten saját hasonlatosságára teremtette az embert. Mi azt gondoljuk, ahogyan látjuk magunkat olyan lehet Isten is. Te viszont, ha jól értem azt mondod, mi csak egy aspektusát látjuk mindig a valóságunknak, a teljes képet nem tudjuk értelmezni.
- Ezek ismeretében talán megérted, hogy nem mindig tudom a teljes igazságod eléd tárni a világodról. Visszakanyarodva a kérdésedre. Amit te kollektív tudatalattinak nevezel, itt van benned, körülötted, de nem érzékeled az érzékszerveiddel. Minden törvény, minden esemény, minden gondolat, azaz minden információ itt „lebeg” körülöttetek, bennetek.
A fenti gondolatokra nehéz szavakat találnom, de megpróbálom leírni a megértésemet anélkül, hogy sokat ismételném magam. Az élet, melyet korábban „definiáltam” és amelyből minden keletkezik (a massza) igazából mindenhol ott van. Talán úgy érdemes elképzelni, mint egy tál zselét, melyben csomósodások vannak. Ezeknek a csomóknak egy része anyagként felfoghatóvá válik számunkra. A massza azonban nem. A massza „tárolja” a keletkezéstől kezdve az összes információt. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni talán azt is mondhatnám, ha képesek lennénk a 4. dimenzióból látni saját magunkat, akkor képesek lennénk „látni” az információt is.
A hívők azt mondják, Isten időtlenül szemléli a világot, azaz ha rád néz, látja a múltad, a jövőd, ismeri minden hajszáladat. Itt ugyanerről van szó. Egy 4 dimenziós lény pontosan így érzékel minket. Érzékel minket valós 3D értelemben, valamint érzékeli az információt is rólunk.
- Tehát az a tudás, ami a saját elmédben van, megvan a kollektív tudatalattiban is. Sőt, ahogy mondtam, minden tudás, minden esemény az idők kezdete óta megtalálható benne.
Most hozok egy másik példát. Képzeld el, hogy van a kezedben 3 kártyalap rajta számok 1-2-3. Ha ezt a három lapot eléd teszem és általad jól láthatóan megkeverem, akkor pontosan tudni fogod, hogy milyen lapok lesznek az asztalon, milyen sorrendben.
Ha azonban a pakli mondjuk 32 lapból áll, és úgy keverem meg, hogy te nem látod, akkor ahhoz, hogy meg tudd mondani, melyik az első lap, találgatnod kell. Mivel ismered a 32 lapot, tudod, hogy valamelyik lesz a 32-ből. Az esélye, hogy eltaláld 31 az egyhez, hiszen 31-szer fogsz tévedni és egyszer találod el. Persze az is lehet, hogy akár ezerszer megismételjük ezt a kísérletet és te ezerszer eltalálod a legfelső lap értékét. Ti azt mondjátok, valószínűséget számítotok. Pedig valójában az általatok ismert információk alapján hoztok meg egy megközelítőleg, vagy még annyira sem pontos becslést. Tehát a véletlen, a szerencse olyan fogalmak, mellyel a tudatlanságotokat próbáljátok valamilyen törvényszerűség szerint tudatossággá változtatni.
- A sors tehát létezik is, meg nem is. Nem kell feltétlen egy teremtő a világ kialakulásához, természeti törvények megalkotásához, ahogy nem kell ahhoz sem, hogy előre megírja az egyes emberek életének történetét. Aki azonban képes lenne belelátni a kollektív tudatalattiba, azaz a masszába, az pontosan tudná, hogyan keletkezett a világ, és mi fog történni a jövőben, igaz?
- Röviden a válasz igen, de ahhoz, hogy ezt képes legyél feldolgozni, ki kell lépni az agy és az anyag korlátai közül. Ahogyan egy síkbeli lénynek sem lennél képes elmagyarázni, még azt sem, hogy a saját dimenziójában milyen idomok lehetnek, úgy az anyag és a 3 dimenzió börtönéből is lehetetlen megérteni mindazt a tudást, mely előletek rejtve van. Amit képesek vagytok feldolgozni az pusztán a számotokra érzékelhető és ily módon leírható világ. Felismerhettek törvényszerűségeket, de ezek ugyanolyan közelítő becslések lesznek, mint amit a kártyás példában említettem.
A jövőnk kiszámítása tehát pusztán egy számunkra megfejthetetlenül bonyolult sok ismeretlenes egyenlet, de egy 4 dimenziós lény akár képes lehet megoldva ezt az egyenletet érzékelni a jövőnket is.
Úgy éreztem kicsit egyedül kell lennem, át kell rágnom magam párszor a hallottakon. Most a kedves olvasónak is hagyok erre időt, már csak azért is, mert ami ezután jött, hasonlóan megterhelő volt számomra is.
Folyt. köv.
