Megvezetve
Van egy olyan érzésem, hogy sokan meg lettek vezetve a népszavazás kapcsán. Nem azokról beszélek, akik nemmel szavaztak, mert ők már rég meg lettek vezetve. Azokról van most szó, akik el sem mentek a szavazásra és most azt hiszik győztek.
A magyar népben már a Monarchia óta gyűlik az elfojtott düh. Az újkori felszabadulásunk óta kormányok váltották egymást, egyik dilettánsabb volt, mint a másik. Olyan ez, mint amikor hetekig nem raksz rendet otthon, majd, amikor végre rászánod magad, azt sem tudod, hol kezd. Elindulsz a konyhában, mosogatsz, míg meg nem telik a csöpögtető, de még mindig sok a mosatlan, így átmész a fürdőbe, ahol a vízkő makacsul ragaszkodik a szaniterekhez. Kicsit súrolgatod, de hamar feladod azt is. Belöksz egy adag szennyes ruhát a mosógépbe, de már érzed, nem fog ez menni. Túl nagy a káosz, ezért inkább leülsz, kicsit megpihenni, elmajszolsz egy szendvicset és örülsz annak, hogy legalább van fedél a fejed felett.
Egy katyvaszos ország irányításának azért még van egy olyan előnye is, hogy meg lehet belőle gazdagodni. Először itt is a rendrakás a cél, helyre tenni a dolgokat, de aztán jön a kis lobbista hang, és azt súgja a füledbe, nem éri meg. Ne menj szembe a káosszal! Fogadd el ezt a kis pénzt, dőlj hátra és engedd, hogy a dolgok menjenek arra, amerre menniük kell. Négy éved van, hiába próbálsz bármit tenni, ezek már úgyis megszokták azt, ami van. Tömj inkább egy kis pénzt a zsebedbe, mert 4 év múlva szükséged lesz rá! Így aztán voltak, akik csak hátradőltek, és hagyták, hogy azok irányítsanak, akik eddig sem akartak mást, mint meggazdagodni a káoszból.
De egyszer csak jött valaki, akinek a szeme másként csillogott. Ő nem elégedett meg azzal, hogy kicsit megkenjék, ő az egészet akarta. A tehetsége és a támogatottsága meg is volt hozzá. A lakosság közel fele hirtelen egy irányba mozdult. Hatalomra segítették őt, abban bízva, hogy ez a karakán kisgyerek majd végre rendet teremt. Talán meg is próbálta, talán ő maga is felismerte, hogy reménytelen, de arra is rájött, hogy itt sokkal többről van szó, mint egy dobozba gyűrt pár millió forint.
A magyar emberek azt hiszik, hogy jön majd egy jó vezető, és mindent egy csapásra megold. Jön a takarító, és nekem semmit nem kell tennem, mert a rumli majd hirtelen eltűnik. Ki kell ábrándítanom mindenkit. Együtt csináltuk ezt a rumlit, együtt kell felszámolnunk. „Buli után a takarítás”. Már most túlnőtt rajtunk, minél tovább várunk, annál reménytelenebb lesz a helyzet.
De most jön a probléma. Senki nem fogja a másik mocskát elpucolni. Az öregek már dolgoztak eleget, tőlük ne várják, hogy ők még többet adnak. Azok a kevesek, akik dolgoznak és adóznak, már így is szinte mindenüket odaadták, tőlük nem lehet többet elszedni. A gazdagok, akik a privatizációs vályú közelébe tudtak anno férkőzni, úgy gondolkodnak, meg volt mindenkinek az esélye, hogy összeszedje magát, ő bizony nem ad senkinek. Hiába lenne egy karizmatikus, dolgát értő vezető, mi magyarok nem fogunk megmozdulni. Csak ülünk a fotelunkban, ahogy most én, és toljuk a süket dumát. Ha pedig ez így van, miért is akarnánk változásokat remélni.
Most is azt hisszük, hogy legyőztük Viktort, pusztán azzal, hogy nem mentünk el szavazni egy olyan lényeges kérdésben, hogy mi a fenét is kezdjünk ezzel az új népvándorlással?
Mert igenis egy fontos kérdést kéne boncolgatni. Nem azért, mert jönnek a terroristák, nem is azért, mert kellően empatikusaknak kell lennünk az elesettek befogadásához, hanem azért, mert az oly nagyra tartott keresztény fehér ember elég lendületesen gurul lefelé a lejtőn.
Civilizáció, technikai fejlődés, divat, felsőbbrendűségi érzés, ezek okozzák a fehérek vesztét. Nem mondom, hogy ez baj, de, hogy így van, azzal nehéz vitatkozni. A nők egyenjogúak akarnak lenni, karriert akarnak, nem pedig a gyerekekkel és a háztartással vesződni. Nem is nagyon tehetnek mást, hiszen a férfiak zöme képtelen eltartani a családot csak a saját fizetéséből. Felborulnak a nemi szerepek. A karrier a fontos, a gyermeknemzés ráér később, és nem nagyon kell 1 max 2 gyereknél több. Hiszen, ha már elértük a jólétet, azt nem fogjuk egy rakás pulyára áldozni.
Kell minden kütyü. új autó, új tévé, okostelefon, sok-sok játék. Ugyanis soha nem nőttünk fel. Nekünk nem kell oroszlánokkal, vagy az időjárással küzdeni, mi nem sok gyermeket veszítünk el, sőt olyan idősekké tudunk öregedni, hogy az már jelentős problémát is jelent. Mi csak gürizünk a melóhelyen, hogy aztán a fizetésünket lakásra, benzinre, kajára és játékokra tudjuk költeni.
Mindeközben ott bizsereg bennünk az irigység, és a vágy, hogy megszerezzük még azt a hasztalan dolgot is, ami a szomszédnak van. A celebek erre még jól rá is játszanak. Rajongunk értük, tömjük a zsebükbe a pénzt, azzal, hogy elbutultan bámuljuk a mondanivaló nélküli, hülye műsoraikat, miközben tudatalattink issza a rengeteg reklámot.
Elgondolkozott már valaki azon, hogy amikor csak ül és reklámot néz, akkor is fizet? Csak akkor éppen az életével.
Azt hisszük, hittük, mi ellenállók vereséget mértünk közös ellenségünkre, a Fideszre. A Fidesz személyesíti meg ugyanis most az össze olyan politikust, akikben csalódtunk, akiket azért gyűlölünk, mert érzésünk szerint megcsaltak minket. A Fidesz volt az utolsó erő, melyről sokan azt hitték/hittük, talán elhozhatja a változást. Most, mikor kiderült, hogy Viktor már nem csak megtömni akarja a zsebét, hanem az egész világot akarja, mi fotelforradalmárok azt mondjuk, Ho-hó, nincs ez így rendjén! Emberek, nyissátok ki a szemeteket, tegyetek ellene valamit. Majd elégedetten hátradőlünk, mert mi ugye mindent megtettünk, de hát ezek a hülyék nem látják. Posztolunk is gyorsan valami okosságot a facebookra, mert az már majdnem olyan, mintha az életben tettünk volna valamit. Majd elolvassa 5-10-1000-100000 ember egyetértően bólogatnak, majd tovább lapoznak, persze munkaidőben.
Van azonban kétmillió ember ma Magyarországon, akik még mindig szentül hisznek Viktorban. Sőt, nemcsak hogy benne hisznek, hanem hitük szerint mindenki más csak tönkre akarja tenni az országot. Ők a megváltók, ők az egyetlenek, akik aktívan tesznek azért, amiben hisznek. Szavaznak, tüntetnek, a neten minden napi kommentjeikkel gyalázzák a nem Fidesz hívőket. Kőkemények, megingatathatlanok, megbízhatóan hozzák azt, amit hozniuk kell.
A migránskérdés most hozzájuk csap még egymilliót. Ez egy érdekes csoport. egyrészt a Jobbik és szimpatizánsai, akiket ez a népszavazási kérdés csapdába csalt. Persze ők nem vakon, bárgyúan sétálnak bele a csapdába, hanem hátsó szándékoktól vezérelve. A cél az lehet, hogy növeljék társadalmi támogatottságukat meglovagolva ezt a gyűlölethullámot.
Ugyanis ez itt a lényeg. Az nem kérdés, hogy az emberekben egyre nő a feszültség és ezzel a gyűlölet, csakhogy ez a gyűlölet eddig nem volt kellően irányítva. Most van végre egy közellenség, akire mindet rá lehet zúdítani. Megvédjük az országot, a házainkat, feleségeinket, gyerekeinket. Azért jó ez most így, mert valójában nincs közvetlen veszély. Persze, hogy jönnek a migránsok, persze, hogy a Keletiben lefosnám a bokám, ha közéjük kerülnék, de ugyanígy járnék el mondjuk a nyóckerben, vagy Borsod számos falujában is. Most úgy lehetünk férfiak, hazafiak, hogy nem kell érte semmit tenni. Csak gyűlölünk és tépjük a szánkat. Zseniális.
Mindemellett azért igyekszünk félelmet is kelteni. Ennek számos jótékony hatása is lesz. Az az ember, aki fél, nem tud másra gondolni. A legelső a biztonság, amíg ez nincs meg, minden mást félre lehet tenni. Minél nagyobb a félelem, annál jobb. Mert a végén Viktor győzni fog, legyőzi Brüsszelt és a migránsokat. Győzni fog egy olyan csatában, ami nem is létezik, csak el lett adva a létezése. Tudom, lőnek a szerb határnál, tudom, migránsok ezrei vonulnak most is, és tudom, jön a tél, a hideg, sokkal jobban elmérgesedik majd a helyzet. De megint mondom, ez nem országos szituáció. Nem lettünk körbevéve támadókkal, nem soroznak még be senkit. Ez egy kellemetlen szitu, melyet véleményem szerint alapvető szakmai tudással meg kell tudni oldani. Ez a szakmai tudás pedig megvan.
Tehát Viktor győzni fog, és két év múlva a következők közül választhatunk:
1, Az ország megmentője, a migránsválság kezelője, aki szembe ment a hatalmas ellenséges hatalommal is, hogy kicsiny hazáját megmentse.
2, Liberális hülyék, akik elcseszett programjukkal mindenkit elüldöznek maguktól. Most komolyan, hogy lehet egy olyan kérdésre igennel válaszolni, ahol azt kérdezed, akarod-e, hogy akaratod ellenére történjen valami? Akkor most akarod, vagy nem akarod, vagy nem számít, hogy mit akarsz, vagy mivaaaan? Liberálisnak lenni nem azt jelenti, hogy élvezettel mindenki alá fekszel, hogy letojhassanak a torkodon. Elfogadunk bárkit és mindenkit, persze, de nem azt akarjuk, hogy az legyen, amit ők akarnak, mert mi liberálisok vagyunk.
3, Az Öszödi dumagép. Egy ilyen öngól után le kell vonni a tanulságokat és szépen háttérbe kell vonulni. Ez egy ilyen szakma kérem.
4, A már nem is annyira szélsőjobb, akik bár még mindig azt kommunikálják, hogy ők a Fidesz ellen mennek, de láthatóan behúzta őket is a húsos fazék. Örülnének már sztem ők is, ha csak koalícióban is a Fidesszel együtt kormányozhatnának. Egész jól el is lehetne adni, hogy mi ugyan gyűlöljük őket, de így tudjuk a fantasztikus ötleteinket megvalósítani.
5, minden egyéb erővel és tudással nem rendelkező, kis pénzmorzsáért kuncsorgó akármi. Igen, az MSZP-t is ide sorolom. Ott van lóvé bőven, amennyit lehet ők összeszednek és kész. Szerintem még jobban is örülnek, ha nem jutnak hatalomra, mert így sokkal jobban lehet a zavarosban pecázgatni.
Amint látjuk, egyetlen erő van ma az országban, ami ugyan jelentős kisebbségben van, de övék a legaktívabb, legfanatizáltabb, leglojálisabb kisebbség. A keresztény demokraták, akik inkább katolikus oligarchisták, soha nem lennének erő, soha nem tudnának majszolni a húsosfazék melletti morzzákból, de arra pont jók, hogy a Fidesz fenntartsa ezt a keresztény Magyarország látszatot. Most hozzájuk csapódnak azok, akik a Jobbik egyes eszméivel szimpatizálnak. Ide csapódhat még néhány olyan szavazó, aki tényleg elhiszi, hogy migránsvész van, és, hogy Viktor a hős megmentő és megbocsájtják neki, hogy lerabolta az egész országot.
A másik oldalon lesz hat-hétmillió ember, akik utálják a Fideszt, a Jobbikot és egymást. Három-négymillió ember ezekből el sem megy szavazni, mert jó szándékkal, őszintén egyikre sem tudja leadni a voksát.
Ahogy látható, ez a sikertelen népszavazás megnyert egy újabb választást a Fidesznek. 15 milliárd forintot költöttek el úgy erre, hogy szinte senki észre sem veszi. Csak azt szajkózzák, hogy egy érvénytelen népszavazásra dobták ki a pénzt. Persze az is lehet, hogy tudják ők is honnan fúj a szél, csak nekik is olyan szinten kell tárgyalni a témát, hogy a papucsállatkák is megértsék. Hiszen a választani hajlandók nagy részével sajnos így kell beszélni.
Mi lehet a megoldás? Nagyjából nincs olyan megoldás, ami a józanész szerint kivitelezhető. A megoldás ugyanis egy olyan hibrid, amit az összes párt programjából kellene összeollózni. És ez még mindig kevés. Mert a megoldáshoz el kellene mondani az állampolgároknak, hogy most csúnya világ jön, a mostaninál is sokkal csúnyább. A megoldáshoz ki kéne rúgni a hatalomnak valamilyen szinten is dolgozó emberek közel felét. A megoldáshoz el kéne zavarni az állami cégek vezetőségét, a mutyizós rokonokat, le kéne fejezni az ügyészséget, a bíróságot, a rendőrséget, alapjaiban átírni az oktatást, jelentősen megváltoztatni a fizetések elosztását. A megoldáshoz szembe kellene menni az Unióval, de úgy rendesen, kőkeményen kellene tárgyalni a hitelezőkkel, seggbe rúgni a multik nagy részét, kivenni az egészségügyből, valamint a közművekből a bizniszt. A megoldáshoz le kellene ülni tárgyalni a cigánysággal, a melegekkel, a zsidókkal, minden kisebbséggel, ki kellene zavarni az ingyenélőket, el kellene venni a szavazati jogot mindenkitől, aki nem él életvitel szerűen Magyarországon, vagy egyszerűen nincs annyi esze, hogy józanul dönthessen bármilyen kérdésben. A megoldáshoz meg kellene fogalmazni, mit is jelent magyarnak lenni, mi a magyarság értékrendje, melytől soha, semmilyen körülmények között nem térünk el. Aztán sok duma után végre bele kellene állnunk ebbe a dologba, hogy együtt „Csináljuk meg!” ;)
